A világ legmagasabb ember alkotta építménye – a Burdzs Kalifa – egy olyan építési projekt, amelynek érdekes története van. A 828 méter magasan tornyosuló építmény 2010-es átadása óta Dubai ambícióinak és innovatív szellemének szimbóluma. Az Emaar Properties által épített Burdzs Kalifa minden korábbi építészeti mércét felülmúlt, és olyan látványt nyújt, amely közel 100 kilométerről is látható.
Más magas épületek, például a Taipei 101 torony és a malajziai Merdeka PNB 118 ellenére a Burdzs Kalifa továbbra is tartja a koronát. A Looking 4 néven is ismert Théo Dudermelnek köszönhetően elmerülünk ennek az ikonikus felhőkarcolónak a láthatatlan oldalaiba, betekintést nyújtva az építése során felmerült különleges kihívásokba, és abba, hogy az érintett építészek és mérnökök hogyan győzték le ezeket.
Műszaki kihívás #1: Méretezés a szélteherre
Egy olyan monumentális építmény megépítése, mint a Burdzs Kalifa, számtalan technikai kihívást jelent, amelyeket az építészek, mérnökök és kivitelezők együttműködésével kell megoldani. Az egyik legfontosabb kihívás egy olyan épület megtervezése volt, amely képes ellenállni a hatalmas széltehernek, amelyek egy ilyen toronyszerű építményre hatnak.
A megoldást a természetben és az építészettörténetben találták meg. Adrian Smith, megalkotta a Burdzs Kalifa háromlábú alapját, amelyet a helyi sivatagi virág, a pókliliom ihletett, felhasználva a virág geometriai tulajdonságait a szerkezeti szilárdság és a szélállóság érdekében. Smith és chicagói csapata emellett a szülővárosában, 1968-ban épült Lake Point Towerből merített ihletet. Ez a kialakítás nemcsak a stabilitást biztosítja, hanem elegáns esztétikát is kölcsönöz a toronynak. A Burdzs Kalifa kúpos profilját a tervezési fázisban több mint 40 alkalommal szigorú szélcsatorna-tesztekkel vizsgálták, hogy igazolják a szélteherre történő ellenállását.
A szerkezet ellenálló képessége a csúcs felé emelkedő 27 spirál alakú közbenső szintnek is köszönhető. A Skidmore, Owings és Merill vezető mérnöke, Bill Baker szerint ezek a szintek létfontosságú szerepet játszanak a szélteher felvételében. Ha a torony erős széllökéseknek van kitéve, lehetővé teszik, hogy a szerkezet a sérülés veszélye nélkül elforduljon. Ezenkívül ezek a köztes szintek rendszeres időközönként teraszoknak adnak helyet, ami a szerkezeti céljuk mellett funkcionalitást is biztosít.
A torony kialakításának kevésbé feltűnő, de lényeges eleme a központi betonmag, amelyet az alján három nagyméretű támpillér erősít. Ez a kialakítás jelentősen növeli az épület stabilitását. A háromlábú alap, a köztes szintek és a támaszokkal megerősített mag hatékony kombinációja biztosítja, hogy a torony elbírja a súlyát és ellenálljon a szélsőséges időjárási körülményeknek, beleértve az óránként akár 250 kilométeres sebességű heves szelet is. A torony csúcsa még ilyen erős szélben is csak legfeljebb két métert mozdul el, ami a torony figyelemre méltó stabilitását mutatja.
Technikai kihívás #2: szilárd alapozás homokon
A Burdzs Kalifa építéséhez olyan szilárd alapozásra volt szükség, amely képes elviselni a hatalmas tömeget, különösen a dubaji terep összetett geomorfológiája miatt, amely túlnyomórészt 40 méter vastag homokrétegből áll, mielőtt stabil alapkőzetre ér. A feladat az volt, hogy ezt a szilárd talajt elérve biztonságosan lehorgonyozzák az 500 000 tonnás tornyot.
Ennek érdekében jelentős lyukakat fúrtak a homokba, amelyekben kolosszális betonoszlopok hálózata kapott helyet. Összesen 192, egyenként 43 méter hosszú és 1,5 méter átmérőjű cölöpöt építettek be 50 méter mélyre. Ezek a nagy teherbírású betonpillérek a sziklaaljzaton nyugszanak, és hatékonyan támasztják alá a torony alapját képező hatalmas, négy méter vastagságú alaplemezt. Végső soron ezeknek az alapoknak az építéséhez 110 000 tonna betonra volt szükség, ami súlyban megegyezik az amerikai haditengerészet legnagyobb aktív repülőgép-hordozójának súlyával. Akkoriban ezek voltak a valaha épített legmélyebb alapok, amelyeket később a szomszédos Dubai Creek Tower 2017-ben felülmúlt.
Műszaki kihívás #3: Építés extrém magasságban és hőmérsékleten
A kolosszális anyagszállítás irányítása és ennek a Herkules-projektnek a megszervezése jelentős kihívásokat jelentett. Az építkezés csúcspontján több mint 12 000 munkás dolgozott, akik összesen 22 millió munkaórát teljesítettek a projekt végéig. Ezenkívül közel 330 000 köbméter betont kellett a helyszínre szállítani és felhúzni a legmagasabb emeletek létrehozásához.
A megoldáshoz egy olyan speciális beton receptúra kifejlesztésére volt szükség, amely képes elviselni az 50 fokot meghaladó hőmérsékletet. A dubaji extrém nappali hőség miatt a betonöntést éjszaka kellett végezni, jéggel keverve, hogy megakadályozzák a korai megszilárdulást.
Számos más újítás is hozzájárul ahhoz, hogy az épület képes legyen megbirkózni a szélsőséges hőmérséklettel. Az épület burkolatához 142 000 négyzetméternyi üvegre volt szükség több mint 28 000 panelen keresztül. Az üveget kifejezetten úgy tervezték, hogy hatékonyan visszaverje a napsugarakat, megakadályozva a túlzott hőbeáramlást az épületbe. Tekintettel a torony hatalmas üvegfelületére, a karbantartó csapatoknak három-négy hónapra van szükségük egy alapos tisztítás elvégzéséhez.
Összefoglalva a teljesítményt
A Burdzs Kalifa ma büszkén áll, az építészek és mérnökök figyelemre méltó munkájának bizonyítéka, akik számos szerkezeti és logisztikai kihívást leküzdöttek. Kúpos és szögletes kialakítása, amelyet kifejezetten a heves szeleknek való ellenállás érdekében hoztak létre, az ő találékonyságukat példázza. Az innovációra és az új technikák alkalmazására való képességüknek köszönhető, hogy sikeresen megépíthették ezt a kolosszális üveg- és acéltitánt.
