A különböző CAD-programok közötti átjárhatóság továbbfejlődését várja a jövőtől Bordi János, a – most éppen egy 60 ezer négyzetméteres pécsi épületegyüttes tervezésén dolgozó – Aula építésziroda társtulajdonosa. Az Allplan által lehetővé tett hálózati együttműködés lehetőségét mindenesetre alaposan kihasználják; alkalomadtán egy másik Nemetschek-felhasználó tervezőirodával is közös hálózatra csatlakoznak.
Kérésünkre, hogy emeljen ki egy érdekes feladatot, Bordi János annyit mond: „Mindig a legutolsó feladat a legérdekesebb, amin éppen dolgozunk.” Ennek jegyében most a pécsi Corso-központot említi, ahol 60 ezer négyzetméteren épül majd bevásárlóközpontot, irodákat, szállodát, mélygarázst tartalmazó komplexum. „Érdekes a sokféle funkció, a terepviszonyok következtében szükségessé vált szinteltolás – két utcáról két különböző szintre lehet bejutni -, de a ház valódi sajátossága, hogy üveghomlokzatával megnyílik a közterület felé, azaz a legtöbb plazával ellentétben nem hátat fordít és bezárkózik, hanem megmutatja a belső életét.”
A fent említett projektek túlnyomó többségét a Nemetschek Allplan programjával tervezte az Aula. 2000-ben tértek át erre a szoftverre, addig a Spirit nevű programot használták. Eleinte az iroda számára kilenc-tíz különálló szoftverlicenszet vásároltak, majd 2003-2004 körül tértek át a hálózatos verzióra.„Bevallom, eleinte nagyon féltünk ettől, de ma már el sem tudjuk képzelni, hogy másképpen is lehetne dolgozni” – teszi hozzá, a félelem okát firtató kérdésünkre pedig elmondja: „Egyrészt ismeretlen volt még ez a munkamódszer, másrészt pedig valahogy az az érzés volt bennünk: az adatvesztés ellen az nyújt biztonságot, ha több számítógépen, több példányban is megvan a terv. Most már tudjuk, hogy a biztonság megteremtésének nem ez a módja, és rájöttünk: óriási előnyei vannak annak, hogy mindannyian ugyanazon terven dolgozunk. Nagyon sok fölösleges munkát és félreértést tudunk így megspórolni.”
Az építész igazán csak egyetlen hátrányát látja a számítógéppel való tervezésnek: nem lehet menet közben kiteríteni, egészében látni a készülő tervet. „Olyan ez, mint ha kulcslyukon keresztül tudnánk megnézni hol az egyik, hol a másik részletet. Az egész rajzot akkor látjuk először egyben, amikor kinyomtatjuk. Fel is szoktunk fedezni ilyenkor jónéhány hibát.” Munkamódszerükről szólva Bordi János még elmondja: az Allplan 3D-funkcióit inkább a tervezés elején használják ki, a tömegmodellek megalkotásakor. Ezt azonban ritkán viszik végig következetesen, általában megelégszenek a 2D-s megoldásokkal. Ez többek között annak is tulajdonítható, hogy a vizualizációs feladatokkal, a látványtervek elkészítésével alvállalkozót bíznak meg.
A Nemetschek melletti döntésben annak idején jelentős szerepe volt annak, hogy a megbízók többsége német volt – legyen szó akár a hazai, akár a külföldi épületekről -, így ésszerűnek tűnt a német gondolkodásmódhoz és logikához illeszkedő, ugyanakkor a CAD-szoftverek élvonalába tartozó programot választani. Igaz, közvetlen számítógépes adatszolgáltatásra nincs szükség a megbízók irányába, ugyanis az Aula generáltervezésre vállalkozik, a megrendelőt tehát nem is érdeklik a részletek. „Ugyanakkor úgy látjuk, az Allplan jól tudja kezelni azokat a funkciókat, például színes felületmegjelenítéseket, amelyekkel a megbízó számára is könnyen érthetővé, áttekinthetővé válnak a tervek.” Az irodában dolgozó építészek és a nagyobb munkák esetében bevont külsős építész-alvállalkozók esetében azonban már fontos, sőt, elengedhetetlen a Nemetschek-szoftverben való jártasság. A Nemetschek-felhasználók hatékony együttműködésének igen szemléletes példája, hogy a budai Aula-irodával egy épületben dolgozó másik, ugyancsak Allplannal tervező építészirodát is bevonnak alkalomszerűen nagyobb munkákba, s ilyenkor a két csapat közös hálózatra kapcsolódva dolgozhat együtt. A szakági tervezők – statikusok, gépészek stb. – esetében már nem annyira döntő ez, hiszen a dwg formátumban megoldható az adatok, tervek átadása.„Ma már egyre gördülékenyebben működik ez, inkább csak léptékproblémák szoktak előfordulni, ha a nincsenek megfelelően megadva a tervekben a mértékegységek” – számol be tapasztalataikról a szakember.
Bordi János úgy látja, a közös dwg-formátum hasznát minden tervező közvetlenül érzékeli, és ezért az egységesülés folyamata valószínűleg nem is fog megállni a mai szinten. Talán egyszer elkövetkezik egy hasonló állapot, mint ami az autóiparban megvalósult: bár a különböző gyártók motorjai között teljesítményben és egyéb paraméterek tekintetében jelentős különbségek vannak, mégis mindegyik autót ugyanúgy, ugyanolyan kezelőszervekkel kell vezetni, és nem kell mindegyik típushoz új jogosítványt szerezni. „Igaz, egy CAD-programnak lényegesen több kezelőgombja van, mint egy autónak” – ismeri el, hozzátéve azt is: jelenlegi igényeiket minden tekintetben kielégíti az Allplan szoftver. „Igen sokrétű program; nemigen tudok olyan feladatot mondani, amit ne tudtunk volna megoldani vele.”