Negyedszázad alatt a digitális épületmodellekből összetett, adatvezérelt tervezési és információkezelési rendszerek fejlődtek ki. A BIM története azonban nem egyszerűen a háromdimenziós modellezés fejlődéséről szól. Sokkal inkább arról, hogyan változott meg a mérnökök, építészek, beruházók és kivitelezők együttműködése. Megvizsgáltuk, hol tartott az épületinformációs modellezés 2000-ben, 2010-ben és 2020-ban, milyen lehetőségeket kínál 2026-ban, és milyen változások várhatók 2027-ben.
Mi az épületinformációs modellezés, és miért fontos?
Az épületinformációs modellezés, nemzetközileg Building Information Modeling (BIM), olyan digitális munkamódszer, amelynek segítségével egy épület vagy más építmény geometriai, műszaki és funkcionális adatai strukturált formában kezelhetők.
A BIM alapvetően különbözik a hagyományos számítógépes rajzolástól. Míg egy CAD-rendszerben a tervező jellemzően vonalakat, felületeket és geometriai elemeket hoz létre, addig egy BIM-modellben az objektumok műszaki jelentéssel is rendelkeznek.
Egy fal például nem csupán párhuzamos vonalakból vagy háromdimenziós testből áll. A modellben tárolhatók a rétegrendjei, az anyagai, a vastagsága, a tűzállósági jellemzői és egyéb tulajdonságai is.
A különbség első pillantásra technikai részletnek tűnhet, valójában azonban alapvetően megváltoztatja a tervezési folyamatot.
Ha egy épület valamely szerkezeti eleme módosul, a megfelelően felépített BIM-rendszerben a kapcsolódó rajzok, kimutatások és modellnézetek is követni tudják a változást. Ez mérsékelheti az egymásnak ellentmondó dokumentumok kialakulásának veszélyét.
Az épületinformációs modellezés tehát nem egyszerűen egy szoftverfunkció, hanem a teljes építési projektet érintő információkezelési szemlélet.
Ahhoz azonban, hogy megértsük a mai BIM-technológia jelentőségét, érdemes visszatekinteni a fejlődésének fontosabb állomásaira.
2000: amikor a BIM még elsősorban a jövőt jelentette
A 2000-es évek elején a mérnöki és építészeti tervezés jelentős részét még a hagyományos, kétdimenziós CAD-munkafolyamatok határozták meg.
Az építészek alaprajzokat, metszeteket és homlokzatokat készítettek, a tartószerkezeti tervezők külön dokumentációban dolgoztak, a különböző szakágak közötti koordináció pedig sok esetben manuális egyeztetéseken és rajzállományok cseréjén alapult.
Ez nem jelenti azt, hogy az épületinformációs modellezés 2000-ben még nem létezett.
A BIM elméleti és technológiai előzményei évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza. Már az 1970-es években megjelentek az épületek számítógépes, objektumalapú leírására irányuló kutatások. Az 1980-as és 1990-es években pedig olyan szoftverek fejlődtek ki, amelyek egyre több információt tudtak összekapcsolni az épületmodellekkel.
A Building Information Modeling kifejezés is megjelent a szakirodalomban: G. A. van Nederveen és F. P. Tolman 1992-es tanulmánya már ezt a fogalmat használta.
A 2000 körüli időszak egyik legfontosabb kérdése ezért nem az volt, hogy létrehozható-e információgazdag digitális épületmodell, hanem az, hogy az ilyen rendszerek mikor és hogyan válhatnak a mindennapi mérnöki gyakorlat részévé.
Milyen lehetőségeket kínált a BIM 2000 körül?
A korszak fejlettebb rendszerei már támogatták az objektumalapú modellezést, a háromdimenziós megjelenítést és a modellből származtatott dokumentációk előállítását.
A széles körű alkalmazást ugyanakkor több tényező korlátozta:
- A számítógépek teljesítménye és a nagy modellek kezelhetősége.
- A különböző szoftverek közötti adatcsere nehézségei.
- A BIM-munkafolyamatokhoz szükséges képzés és szakértelem hiánya.
- A hagyományos CAD-alapú munkamódszerek elterjedtsége.
Már ekkor léteztek nyílt adatcsere-formátumok is. Az Industry Foundation Classes (IFC) szabványcsalád korai változatai a kilencvenes évek végén jelentek meg, az IFC 2x pedig 2000 októberében vált elérhetővé.
Az IFC jelentősége abban állt, hogy a különböző gyártók rendszerei között közös adatleírási alapot teremthetett.
A 2000-es évek fordulóján a BIM legfontosabb ígérete az volt, hogy az épület ne különálló rajzok gyűjteményeként, hanem egységes digitális információs rendszerként jelenjen meg.
Ez az elképzelés később az egész építőipari digitalizáció egyik meghatározó alapelvévé vált.
2010: a BIM kilép a kísérleti alkalmazások világából
Tíz évvel később már egészen más képet mutatott az épületinformációs modellezés.
A számítógépes hardverek fejlődése, a háromdimenziós modellezőszoftverek kiforrottabb működése és a nemzetközi építőipari projektek összetettségének növekedése egyaránt hozzájárult a BIM terjedéséhez.
A technológia fokozatosan túllépett azon, hogy elsősorban innovatív tervezőirodák különleges eszköze legyen.
A McGraw-Hill Construction 2010-ben publikált kutatása szerint a vizsgált nyugat-európai országokban – Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban – a megkérdezett építőipari szakemberek 36%-a alkalmazott BIM-technológiát.
Az észak-amerikai összehasonlításban egy 2009-es felmérés 49%-os használati arányt mutatott.
Ezek az adatok nem a teljes világpiacra vonatkoztak, mégis jól érzékeltették, hogy a BIM már nem pusztán fejlesztői elképzelés volt, hanem egyre több szakember mindennapi munkaeszközévé vált.
A háromdimenziós modellből koordinációs eszköz lett
A 2010 körüli BIM egyik legfontosabb előrelépése a szakági együttműködés támogatása volt.
Az építészeti, tartószerkezeti és épületgépészeti modellek összehangolása lehetőséget teremtett arra, hogy a tervezők még a kivitelezés előtt felismerjenek bizonyos ütközéseket.
Például egy épületgépészeti vezeték és egy tartószerkezeti elem közötti konfliktus digitális környezetben is azonosíthatóvá vált.
Az ütközésvizsgálat természetesen nem szüntette meg automatikusan a tervezési hibákat, de lehetőséget adott azok korábbi felismerésére.
Ebben az időszakban kezdtek szélesebb körben elterjedni a BIM további alkalmazási területei is.
A 4D BIM a geometriai modellt az ütemezési információkkal kapcsolta össze, az 5D BIM pedig a költségadatok bevonásával bővítette a projektmodellezés lehetőségeit.
A digitális épületmodell így fokozatosan a projektmenedzsment számára is hasznos eszközzé vált.
A technológiai fejlődés új követelményeket teremtett
A BIM terjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a különböző szoftvereknek nem elegendő önmagukban jól működniük.
A tervezőknek közösen kellett dolgozniuk.
Ezért felértékelődött a nyílt adatcsere-formátumok, az egységes modellezési szabályok és a közös információkezelési eljárások jelentősége.
A BIM fejlődése ettől kezdve már nemcsak szoftvertechnológiai kérdés volt, hanem szervezeti és projektirányítási feladat is.
2020: az épületinformációs modellezés nemzetközi iparági gyakorlattá válik
2020-ra a BIM számos országban a professzionális építészeti és mérnöki tervezés meghatározó módszerévé vált.
Az Egyesült Királyságban a National Building Specification (NBS) rendszeres kutatásai különösen jól dokumentálták a változást.
A 2011-es felmérésben a válaszadók mindössze 13%-a jelezte, hogy alkalmaz BIM-technológiát, miközben 43%-uk még magáról a fogalomról sem hallott.
A 2020-as kutatásban viszont már 73% számolt be BIM-használatról.
Ez hatvan százalékpontos növekedés kevesebb mint egy évtized alatt.
Az eredmény ugyan brit felmérésen alapult, és nem tekinthető globális BIM-alkalmazási aránynak, mégis világosan mutatta a technológia térnyerését.
A BIM már nemcsak modellezés, hanem információmenedzsment
A 2020 körüli időszak egyik meghatározó változása a BIM fogalmának kiszélesedése volt.
A digitális modellek létrehozása mellett egyre fontosabbá vált az információk szabályozott kezelése.
Ebben jelentős szerepet kapott az ISO 19650 szabványcsalád, amely az építményinformáció-modellezésen alapuló információmenedzsment nemzetközi kereteit határozza meg.
A szabvány szemlélete szerint a sikeres BIM-projekt nem kizárólag a modell részletességén múlik.
Legalább ilyen fontos, hogy egyértelmű legyen:
- Milyen információkat kell előállítani?
- Ki felel az adatokért?
- Mikor és milyen formátumban kell átadni azokat?
- Hogyan történik a változások követése?
- Melyik információ tekinthető jóváhagyottnak?
Ezzel párhuzamosan felértékelődtek a közös adatkörnyezetek, vagyis a CDE-rendszerek (Common Data Environment).
Ezek lehetővé teszik, hogy a projekt résztvevői szabályozott hozzáféréssel, követhető változatkezeléssel és egységes információs folyamatok mentén dolgozzanak.
A felhő és a távoli együttműködés előretörése
A 2020-as év különleges fordulópontot jelentett a digitális együttműködésben.
A COVID–19-járvány miatt sok tervezőiroda és mérnöki szervezet kényszerült távoli munkavégzésre.
A felhőalapú dokumentumkezelés, a távoli modellhozzáférés és a digitális projektkommunikáció jelentősége megnőtt.
Ugyanakkor a BIM alkalmazása továbbra sem volt általános minden vállalkozásnál.
A kisebb tervezőirodák számára a bevezetés költségei, a képzési igények és a megrendelői elvárások hiánya továbbra is akadályt jelenthettek.
A BIM tehát 2020-ra technológiai szempontból kiforrottabbá vált, de a tényleges alkalmazás mélysége továbbra is jelentős különbségeket mutatott az egyes vállalkozások és országok között.
2026: a BIM új korszakba lépett
2026-ban az épületinformációs modellezés már jóval többet jelent az építészeti tervek digitális előállításánál.
A korszerű BIM-rendszerek olyan összetett információs környezetet támogatnak, amelyben a geometriai modellek, a műszaki tulajdonságok, a projektadatok és az együttműködési folyamatok egymással összekapcsolhatók.
A fejlődésnek négy különösen fontos iránya rajzolódik ki.
1. Az openBIM és az adatcsere jelentőségének növekedése
A nagyobb építőipari projektekben gyakran többféle tervezőszoftvert alkalmaznak.
Egy építészeti modell, egy tartószerkezeti modell és egy épületgépészeti rendszer nem feltétlenül ugyanabban a programban készül.
Ezért egyre fontosabb, hogy az adatok ne kizárólag egyetlen szoftver saját fájlformátumában legyenek használhatók.
Az openBIM szemlélet a nyílt szabványokon alapuló együttműködést támogatja.
Ennek egyik legfontosabb eleme az IFC, amelynek 4.3-as változata 2024-ben ISO 16739-1:2024 szabványként is megjelent.
Az IFC 4.3 különösen jelentős előrelépést hozott az infrastruktúra-tervezés területén, többek között a közlekedési és vonalas létesítmények adatainak szabványos leírásában.
Ez azért fontos, mert az épületinformációs modellezés ma már nem kizárólag épületekhez kapcsolódik.
Utak, vasutak, hidak és más infrastrukturális létesítmények esetében is egyre nagyobb szerepet kap a strukturált digitális információkezelés.
A nyílt szabványok fejlődése azonban nem jelenti azt, hogy minden adatcsere-probléma megoldódott. A különböző rendszerek eltérő képességei, az adatértelmezési különbségek és a hiányosan kialakított modellek továbbra is problémákat okozhatnak.
2. A digitális ikrek és az üzemeltetés összekapcsolása
A BIM egyik legérdekesebb fejlődési iránya a digitális ikrek, vagyis a digital twin rendszerek alkalmazása.
Egy hagyományos BIM-modell jellemzően az építmény tervezési, kivitelezési és átadási információit tartalmazza.
A digitális iker ezzel szemben az üzemelő létesítmény aktuális állapotához is kapcsolódhat.
Megfelelő adatkapcsolatok esetén a rendszer információkat fogadhat például az épület energiafogyasztásáról, hőmérsékleti viszonyairól, berendezéseinek működéséről vagy karbantartási állapotáról.
Ez lehetőséget teremthet a működés elemzésére és bizonyos üzemeltetési folyamatok optimalizálására.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem minden BIM-modell digitális iker. A folyamatosan frissülő működési adatok, az informatikai integráció és az üzemeltetési folyamatok nélkül a modell önmagában nem válik automatikusan digitális ikerré.
3. A fenntarthatóság és az energiahatékonyság előtérbe kerülése
A fenntartható építészet és a környezeti hatások csökkentése egyre fontosabb szerepet kap a beruházások előkészítésében.
Az épületinformációs modellezés ehhez is hasznos alapot biztosíthat.
A modellből kinyerhető mennyiségi és anyagadatok megfelelő kiegészítő információkkal összekapcsolva felhasználhatók energiahatékonysági elemzésekhez, életciklus-értékelésekhez és karbonlábnyom-számításokhoz.
A pontos eredményhez azonban nem elegendő a háromdimenziós geometria.
Megbízható anyagadatokra, megfelelő számítási módszerekre és ellenőrzött adatkapcsolatokra is szükség van.
A BIM tehát fontos alapja lehet a fenntarthatóbb tervezésnek, de a környezeti teljesítmény javulása nem automatikus következménye a technológia alkalmazásának.
4. A mesterséges intelligencia megjelenése a mérnöki munkafolyamatokban
A 2026-os BIM-fejlődés egyik legnagyobb figyelmet kapó területe a mesterséges intelligencia.
Az AI alkalmazása többféle feladatnál kínál lehetőségeket: a modellekben található információk feldolgozásától az automatizált ellenőrzésen keresztül a tervezési alternatívák elemzéséig.
A kutatások egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogyan kapcsolható össze a BIM, a gépi tanulás és az épületek energetikai modellezése.
A lehetőségek mellett ugyanakkor komoly korlátok is léteznek.
Egy 2026-os, 57 korábbi kutatást feldolgozó tudományos áttekintés szerint az energiafelhasználás, a költségek és a karbonkibocsátás együttes optimalizálását mindössze öt vizsgált tanulmány kezelte integrált munkafolyamatban.
Ez jól mutatja, hogy az AI és a BIM összekapcsolása ígéretes terület, de számos alkalmazás még kutatási vagy korlátozott gyakorlati bevezetési szakaszban tart.
A mesterséges intelligencia nem helyettesíti a mérnöki felelősséget. Sokkal inkább olyan eszközzé válhat, amely segíti az információk feldolgozását és a megalapozottabb döntések meghozatalát.
Magyarország 2026-ban: a BIM már szabályozási kérdés is
A magyar építőiparban az épületinformációs modellezés fejlődését nemcsak a technológiai lehetőségek, hanem a szabályozási környezet változása is befolyásolja.
Különösen fontos mérföldkő a 31/2024. (VIII. 22.) ÉKM rendelet, amely az építményinformációs modell alapú tervezés és műszaki megvalósítás feltételrendszerét szabályozza az érintett állami építési beruházásoknál.
A rendelet többek között meghatározza a modellek geometriai és információtartalmi követelményeinek, az adatcserének, az egységes tételrendnek és a közös adatkörnyezetnek a kereteit.
Ez lényeges változás a korábbi, elsősorban önkéntes technológiai bevezetéshez képest.
A BIM egyre inkább a beruházási folyamat szervezésének és dokumentálásának szabályozott elemévé válik.
A jogszabály ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Magyarországon 2026-tól minden építési projektnél kötelező lenne a BIM alkalmazása. A követelményeket a rendelet hatálya, az egyes rendelkezések és azok alkalmazási időpontjai alapján kell értelmezni.
Miért különösen fontos 2027?
A magyar szabályozás szempontjából 2027 konkrét mérföldkövet is jelent.
A rendelet átmeneti rendelkezései szerint a meghatározott BIM-követelmények alkalmazása különböző ágazatokban eltérő időpontokhoz kapcsolódik.
A magasépítés és útépítés mellett a vasútépítésre vonatkozó érintett rendelkezések alkalmazása 2026. július 1-jétől induló tervezési beszerzésekhez kapcsolódik, míg a vízépítésnél 2027. július 1-je a meghatározó időpont. A közműépítés esetében a rendelet 2028. július 1-jét jelöli meg.
A szabályozás hosszabb távon a meglévő állami létesítmények digitális modellezésére is kitér, bizonyos esetekben 2035. december 31-i határidővel.
Mindez azt jelzi, hogy az épületinformációs modellezés a magyar állami beruházásokban fokozatosan intézményesített követelménnyé válik.
A mérnökirodák számára ezért egyre fontosabb lehet a BIM-kompetenciák fejlesztése, a modellezési szabályok kialakítása és az egységes adatátadási folyamatok elsajátítása.
Európa BIM-térképe: miért nem ugyanott tart minden ország?
A BIM elterjedése az Európai Unión belül sem egyenletes.
A 2025-ben közzétett, az EU-tagállamok BIM-alkalmazását elemző tanulmány jelentős különbségeket mutatott ki az országok között.
Dánia például már a 2000-es évek második felében előírt digitális követelményeket bizonyos állami építési projektekhez, míg több tagállamban a BIM szélesebb körű intézményi bevezetése később kezdődött meg.
A különbségek hátterében nem kizárólag a rendelkezésre álló szoftverek állnak.
A megrendelői követelmények, az állami beruházási szabályok, az oktatási rendszer, a szakmai szabványok és a vállalkozások digitális felkészültsége egyaránt befolyásolják a BIM alkalmazását.
Egy 2026-os, az Európai Bizottság számára készített tanulmány szintén rámutatott, hogy a technológia előnyei ellenére a BIM elterjedése továbbra is töredezett.
A dokumentum külön hangsúlyozza a kisebb vállalkozások és a közszféra digitális felkészültsége közötti különbségeket.
A következő évek egyik legfontosabb európai feladata ezért nem egyszerűen a BIM használatának ösztönzése, hanem az egységesebb, arányos és valóban alkalmazható követelményrendszer kialakítása lehet.
2027: mi várható az épületinformációs modellezésben?
A BIM következő fejlődési szakaszában várhatóan nem egyetlen új technológia hozza a legnagyobb változást.
Sokkal inkább több, egymással összefüggő folyamat erősödése várható: a mesterséges intelligencia, az automatizált modellfeldolgozás, a nyílt szabványokon alapuló együttműködés és a teljes épület-életciklusra kiterjedő információkezelés.
Az alábbi tendenciák a jelenlegi fejlesztések és kutatási eredmények alapján rajzolódnak ki. Nem mindegyik válik általános iparági gyakorlattá már 2027-ben, de jól mutatják a fejlődés irányát.
1. A mesterséges intelligencia a BIM-modellek értelmezésében is szerepet kap
A BIM-rendszerekben tárolt információmennyiség folyamatosan növekszik.
Egy összetett épületmodell több ezer vagy akár több millió objektumot és tulajdonságot tartalmazhat.
Ezek feldolgozása sok esetben jelentős manuális munkát igényel.
A mesterséges intelligencián alapuló megoldások egyik ígéretes alkalmazási területe ezért a természetes nyelvű modelllekérdezés.
A tervező például a hagyományos, több lépésből álló szűrés helyett egyszerű kérdéssel kereshet meghatározott tulajdonságú épületelemeket.
Egy ilyen rendszer alkalmas lehet a modelladatok gyorsabb áttekintésére, az eltérések feltárásának támogatására vagy a kimutatások előkészítésére.
A megbízhatóság azonban kulcskérdés marad.
Az AI által előállított eredmények ellenőrzése továbbra is szükséges, különösen a műszaki, statikai és biztonsági szempontból kritikus feladatoknál.
2. Az automatizált modell-ellenőrzés új szintre léphet
A következő évek egyik legfontosabb BIM-fejlesztési iránya az információtartalom gépi ellenőrzése lehet.
A buildingSMART által 2024-ben véglegesített Information Delivery Specification (IDS) szabvány lehetővé teszi, hogy a BIM-modellekkel szembeni bizonyos adatszolgáltatási követelményeket számítógéppel értelmezhető formában határozzák meg.
Ez jelentős előrelépés a hagyományos, szöveges követelménylistákhoz képest.
Egy beruházó például előírhatja, hogy a modell meghatározott elemei rendelkezzenek bizonyos tulajdonságokkal, osztályozásokkal vagy azonosítókkal.
Az IDS-alapú ellenőrzés segítségével automatizáltan vizsgálható, hogy ezek az információk megtalálhatók-e az átadott modellben.
A 2027-es BIM-munkafolyamatokban ezért várhatóan még nagyobb szerepet kapnak a géppel ellenőrizhető információkövetelmények.
Fontos különbség azonban, hogy az adatok meglétének ellenőrzése nem azonos a teljes műszaki terv megfelelőségének igazolásával.
Egy modell lehet informatikai szempontból szabályos, miközben műszaki hibákat tartalmaz.
3. Az épület teljes életciklusa egyre fontosabbá válik
A BIM fejlődésének korábbi szakaszaiban a hangsúly elsősorban a tervezésen és a kivitelezésen volt.
A következő időszakban várhatóan tovább erősödik az üzemeltetési szempontok szerepe.
Az épületek élettartama gyakran több évtized. Ezalatt az üzemeltetés, a karbantartás, az energiafelhasználás és a felújítás jelentős költségekkel járhat.
A megfelelően strukturált BIM-adatok segíthetik a létesítményüzemeltetőket abban, hogy pontosabb információkkal rendelkezzenek az épület műszaki rendszereiről.
A tervezési és kivitelezési szakaszban előállított információk így hosszabb távon is értéket képviselhetnek.
Ehhez azonban már a projekt kezdetén meg kell határozni, hogy az üzemeltetőnek milyen adatokra lesz szüksége.
A túlzottan részletes, de rosszul strukturált modell ugyanis nem feltétlenül hasznosabb, mint egy célzottan kialakított információs rendszer.
4. A BIM és a fenntarthatósági elemzések szorosabban összekapcsolódhatnak
Az építőipar környezeti hatásainak csökkentése egyre fontosabb szempont az európai beruházásoknál.
A BIM-modellekből származó anyagmennyiségek és műszaki adatok alkalmas alapot teremthetnek az életciklus-elemzésekhez.
2027-ben várhatóan tovább fejlődnek azok a munkafolyamatok, amelyek a tervezési alternatívák környezeti hatásait már a döntés-előkészítés során összehasonlíthatóvá teszik.
Ez különösen fontos lehet az anyagválasztás, a szerkezeti rendszerek optimalizálása és az energiahatékonysági döntések esetében.
A legnagyobb kihívás továbbra is az adatok minősége és a különböző rendszerek közötti megbízható információcsere marad.
5. Az openBIM és a nyílt adatstruktúrák szerepe tovább erősödhet
A BIM jövőjének egyik meghatározó kérdése, hogy a különböző tervezési rendszerek mennyire képesek együttműködni.
Az IFC 4.3 szabvány 2024-es megjelenése fontos előrelépést jelentett, a buildingSMART pedig már dolgozik a további változatokon, köztük az IFC 4.4-en és a következő generációs IFC 5-ön.
Ezek fejlesztése hosszabb távon tovább javíthatja a különböző szakterületek közötti adatcserét.
2027-re azonban nem indokolt automatikusan feltételezni, hogy minden új szabványverzió minden tervezőszoftverben teljes körűen elérhető lesz.
A szabványok publikálása és a tényleges szoftveres támogatás között gyakran jelentős idő telik el.
A mérnökirodák számára ezért a gyakorlatban továbbra is fontos lesz a támogatott formátumok, az exportálási és importálási lehetőségek, valamint az adatvesztési kockázatok vizsgálata.
ALLPLAN 2027: hogyan jelennek meg ezek a tendenciák a gyakorlatban?
A BIM fejlődésének irányai a mérnöki tervezőszoftverek új generációiban is megfigyelhetők.
Az ALLPLAN fejlesztései különösen jól példázzák, hogyan kapcsolódhat össze az épületinformációs modellezés a mesterséges intelligenciával, a nyílt adatcserével és az automatizált munkafolyamatokkal.
Az ALLPLAN 2026 már támogatja többek között a buildingSMART Data Dictionary (bSDD) alapú attribútumkezelést és a georeferálási munkafolyamatokat.
Ezek a képességek hozzájárulhatnak a strukturáltabb modelladatok kezeléséhez és a különböző szakágak közötti együttműködéshez.
A 2026 júliusában publikált ALLPLAN 2027 fejlesztési tájékoztató pedig már kifejezetten a mesterséges intelligenciával támogatott BIM-munkafolyamatokra helyezi a hangsúlyt.
A bemutatott fejlesztési irányok között szerepel az AI BIM Analyst, amely természetes nyelvű utasítások alapján segítheti a modelladatok szűrését, lekérdezését és elemzését.
Az AI BIM Modeler egyszerűbb BIM-modellek előállítását célozza kétdimenziós alaprajzokból, elsősorban olyan feladatokhoz, ahol nincs szükség részletes, milliméteres pontosságú modellezésre.
Az AI Formula Writer pedig a modelladatokhoz kapcsolódó képletek létrehozását és értelmezését kívánja egyszerűbbé tenni.
Ezek a fejlesztések jól mutatják, hogy a BIM következő szakasza már nem kizárólag az épületelemek megrajzolásáról szól.
Egyre fontosabbá válik, hogy a szoftverek a modellekben tárolt információkat is képesek legyenek hatékonyabban feldolgozni.
A bemutatott funkciók tényleges elérhetősége, licencfeltételei és működési korlátai ugyanakkor mindig az adott szoftverkiadás hivatalos dokumentációja alapján ellenőrizendők.
Mit jelent mindez a magyar mérnökirodák számára?
Az épületinformációs modellezés fejlődése nemcsak a nagy nemzetközi tervezővállalatokat érinti.
A kisebb és közepes mérnökirodák számára is egyre fontosabbá válhat a digitális modellezés, a strukturált adatkezelés és a BIM-alapú együttműködés.
A kérdés azonban nem feltétlenül az, hogy minden vállalkozásnak azonnal a lehető legösszetettebb BIM-rendszert kell-e bevezetnie.
Sokkal inkább az, hogy a meglévő munkafolyamatok mely pontjain jelenthet valódi előnyt a technológia.
Egy építészeti iroda számára a dokumentáció következetessége és a modellalapú tervezés lehet a legfontosabb.
Egy tartószerkezeti tervezőiroda esetében a részletes szerkezeti modellezés, a vasalási tervek előállítása és a mennyiségi kimutatások jelenthetnek előnyt.
Egy nagyobb, több szakágat összefogó projektben pedig a koordináció, az adatcsere és az egységes információkezelés válhat meghatározóvá.
A sikeres BIM-bevezetéshez ezért nem elegendő egy megfelelő szoftver beszerzése.
Szükség van a munkafolyamatok átgondolására, a munkatársak képzésére, az információkövetelmények meghatározására és a projekt résztvevői közötti együttműködés szabályozására is.
A jó szoftverválasztás ennek fontos része, de önmagában nem helyettesíti a szakmai felkészültséget.
Összegzés: 2000-ben a modell volt az újdonság, 2027-ben az információ válhat a legnagyobb értékké
Az épületinformációs modellezés fejlődését áttekintve jól látható, hogy az elmúlt negyedszázadban alapvetően változott meg a digitális tervezés szerepe.
2000 körül az objektumalapú épületmodellezés még nem számított általános iparági gyakorlatnak.
2010-re a BIM egyre több tervezőirodában vált használható, mindennapi eszközzé, különösen a háromdimenziós koordináció és a modellalapú dokumentáció területén.
2020-ra a technológia számos országban széles körben elterjedt, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott az egységes információmenedzsment.
2026-ban pedig már a mesterséges intelligencia, a digitális ikrek, a fenntarthatósági elemzések és a nyílt adatcsere-szabványok határozzák meg a fejlődés legfontosabb irányait.
2027 egyik legfontosabb kérdése ezért nem az lesz, hogy képesek vagyunk-e egy épületet digitálisan modellezni. Hanem az, hogy a modellben rendelkezésre álló információkat mennyire tudjuk hasznosítani a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés során.
A BIM valódi értéke ugyanis nem a háromdimenziós látványban, hanem a pontos, következetes és újrahasznosítható műszaki információkban rejlik.
A Tangens Kft. az ALLPLAN mérnöki tervezőszoftver megoldásaival és szakmai támogatásával segíti azokat a tervezőirodákat, amelyek szeretnék kihasználni a korszerű BIM-munkafolyamatok lehetőségeit.
Ismerje meg az ALLPLAN lehetőségeit, és kérjen segítséget a megfelelő mérnöki tervezőszoftver kiválasztásához!
