A 2019. decemberi Mérnök Újságban megjelent kerekasztal beszélgetés résztvevője volt volt a Tangens Kft. ügyvezetője, Eleméry Gábor is. Beszélgetőtársai Eördögh Imre (Techdata, Autodesk), Sabathiel Balázs (HungaroCad) és Reicher Péter (Graphisoft) voltak, a beszélgetést moderálta Dubniczky Miklós.
A teljes cikk elérhető a Mérnök Újság weboldalán, ide kattintva, mi most Eleméry Gábor válaszaiból idézünk belőle.
Mekkorát nőtt idén a modellalapú tervezési eszközök hazai forgalma, illetve jellemzően kik ruháznak be és mennyit korszerű szoftverekbe, illetve oktatásba?
Szakterületünk mindig is egyfajta indikátora volt a magyar gazdaságnak: amikor beruházási boom van, az mindig építőipari fellendüléssel jár együtt, ez pedig akkor lehetséges, ha előtte a mérnökök elkészítik az építmények, létesítmények, infrastruktúrák terveit. Ha a mi üzletmenetünk pörög – ez most tényszerűen és jelentősen így van –, az azt jelenti, hogy a tervezők és a kivitelezők is dúskálnak a feladatokban, és GDP-növelő, komoly beruházások zajlanak szerte az országban.
Kinek mi a dolga a BIM-képzésben? Mit tehet a felsőoktatás, a mérnöki kamara, és mit tehetnek a mérnökcégek vagy a szoftvergyártók?
Beszélgettem műegyetemi oktatókkal, akik azt mesélték, hogy a tananyag, amiből oktatniuk kell, több évtizede változatlan. Létezik tehát egy jól bevezetett, standard törzsanyag, amit a hallgatók fejébe kell tölteniük, miközben sorra jönnek az új technológiák, s a legnagyobb dilemmát az okozza, hogy mi az, amit a régi tananyagból el kellene már hagyni, hogy a helyére be tudják emelni a korszerű ismereteket. S itt látom a fejlődés egyik akadályát: nincs az egyetemeken olyan grémium, amely felelősséggel ki tudná mondani, hogy régi módszereket már nem kellene oktatni, nagyobb szerepet kell adni az újdonságoknak, amik versenyképessé teszik a jövő mérnökeit.
Én is az élethosszig tartó tanulásban látom a jövőt, és eszembe jutott egy gondolat, ami nem a sajátom, olvastam valahol. Két mérnökiroda vezetője beszélget, az egyikük panaszkodik: „Képzeld, öregem, mi lesz itt, ha pénzt és időt nem kímélve kiképzem az embereimet, aztán lelépnek, és itthagyják céget.” Erre a másik azt mondja: „De képzeld el, mi lesz akkor, ha nem képezed ki őket, és maradnak…”
Itt kopogtat az ajtón az az idő és az a követelmény, amikor a közpénzből megvalósuló építési projekteknél, bizonyos értékhatár fölött alapelvárás lesz az információs modellezés, azaz a versenyeljárások kiírásaiban is szerepelni fog a BIM-es tervszolgáltatás kritériuma.
Ha megfelelő szakértelemmel készülnek ezek a kiírások, akkor ez egy előremutató dolog. Ugyanakkor láttunk már nem egy olyan közbeszerzést, ahol a feltételrendszer része volt, hogy a tervszolgáltatás BIM-ben készüljön, majd pedig részletezték, hogy ezt olyan automatikus együttműködésben képzelik el, amire ma még egyetlen szoftver sem képes. Ennek ellenére valaki ezt a projektet is elnyerte,
mert megígérte, hogy ezen elvek szerint fogja elvégezni a munkát, miközben mindenki tudta, lehetetlen az egész. Például olyan igény merült fel, hogy ha bármi változik a geometriában, az azonnal és automatikusan, emberi beavatkozás nélkül átárazódik a költségvetésben. E megoldás bizonyos csírái persze már léteznek, de ma még egyetlen építőipari szoftver sem képes erre.
A BIM-en kívül milyen fejlesztési irányok alakítják a tervezőszoftverek piacát?
Az az óriási különbség a gépipar és az építőipar között, hogy utóbbi produktuma helyhez kötött és kevés kivételtől eltekintve egyedi, szemben mondjuk az autógyárak sokezres, milliós darabszámával. És itt hoznám be az építőipari előregyártást mint nagyon lényeges és izgalmas új trendet. Az építőipar is igyekszik üzemen belül előre gyártani minél nagyobb és minél összetettebb, mégis egyedi szerkezeteket. Ázsiában ez már nagyon elterjedt, s közelít Európa felé. Magyarországon azonban le kell bontani azokat a régi rossz reflexeket, hogy az előregyártás egyet jelent a csúf panelházakkal, otromba betonszerkezetekkel, és meg kell érteni: ez egy nagyon
korszerű és precíz építési technológia, amivel roppant hatékonyan lehet dolgozni.
